Morogva, a fejemre húztam a párnát, ami azzal járt, hogy ki kellett rántanom Armin feje alól.
- Bhocssz... - morogtam
- Neked is jó reggelt! - könyökölt fel álmosan mosolyogva a Szöszim - Ahogy hallom, Levi már fent van...
- Sajnos! - ásítottam és a hátamra fordultam. - Annyira nincs kedvem fel kelni...
- Hát, pedig muszáj lesz... - adott egy puszit, és kimászott a takaró alól.
Végszóra a bátyám kicsapta az ajtót, és (jó szokása szerint) egy fazekat ütött egy fakanállal.
- Kelj fel! - állt meg felettem, és erősebben ütötte a rögtönzött dobfelszerelését.
Erre én csak morogtam valamit, é a fejemre húztam a takarót. Levi erre meg lerántotta azt a fejemről, és az éjjeliszekrényemen lévő pohár vizet a fejemre borította.
- Anyád! - pattantam ki az ágyból.
- Ugyan az, mint a tied. - válaszolt unottan, és kisétált a szobából.
Levetettem a vizes pólómat, és átrohantam a fürdőszobába. Egy gyors zuhany (ugyan is Neru dörömbölt az ajtónál), fel vettem egy fekete farmert és Armin egyik sötétkék pulcsiját. Levánszorogtam a lépcsőn, és lehuppantam Armin mellé, aki a homlokát a konyha asztalra borítva aludt.
- Te... - böködtem meg - Ébresztő!
- Hm...? - nézett fel rám hatalmas kék szemeivel.
- Szerinted milyen idő van kint? - kivettem egy almát a gyümölcsös tálból, forgattam egy darabig, majd letettem.
- Szerintem... ? - kinézett az ablakon - Esős.
- Hm... - ráhajtottam a fejem Armin vállára. - Nem nézünk meg valami filmet?
- Meg nézzünk? - nézett rám mosolyogva, mire én bólogattam. - Akkor nézzünk.
- Nem néztek filmet. - jelentette ki Levi, és elvette előlem az almát, hogy megtörölje.
- Mer? - néztünk rá értetlenül.
- Mer megyünk el.
- Ilyen esős időben?? - csodálkoztam.
- Esős a fejed tokja! - vágta rá Levi.
- Nézd meg! - mutatott ki az ablakon a Szöszke. - Teljesen be van borulva!
- Ti sötéteeeek! - vágta magát homlokon a bátyám. - El sem hiszem hogy egyikőtök a rokonom! Nincs beborulva!! Csak még a Nap nem kelt fel!
Na... itt Arminnal úgy elkezdtünk röhögni.
- És... te... - próbáltam kiejteni a szavakat - felkeltettél minket... nap kelte előtt??
- Igen. - válaszolt Levi, mintha ez olyan természetes dolog lenne.
- Ezt már megszokhattuk volna! - ásított Neru és átölelte hátulról Levit. Ő viszont csak hátra nézett Nerura, és halványan elmosolyodott.
- Na, söpörjetek kifele! - parancsolt ránk nevetve Neru.
Mivel Arminnal jól tudtuk hogy a bátyám nem nagyon szeret mások előtt... hm... "Romantikázni" így minden vita nélkül, röhögve kivonultunk a nappaliba.
- Te... sejted hogy hova akar minket Levi cipelni? - ültem le a kanapéra.
- Nem... - Armin leült mellém és átölelte a derekamat. - Csak nem tisztítószert akar venni?
- Nem hiszem! - nevettem fel, és a vállára hajtottam a fejem - Gondolkodjunk... hm... hányadika van ma?
- Hm... - gondolkodott el - Azt hiszem 12-e... Mér?
- Ma van a banda nap! - jutott eszembe.
 |
| Jean |
- És Levi nem ért volna rá minket hétkor felkelteni?? Bőven elég lett volna egy óra felöltözni, zuhanyozni, reggelizni meg hasonlók!
- Meg hasonlók,! - nevetett fel Armin
Mindig mikor a "Meg hasonlók"-at használom, akkor mindkettőnknek a hm... hogy is mondjaaaam.... összebújás jut eszünkbe. De azért, mert régen, mikor még anyáék is itthon laktak, és átjött Armin Apa megkérdezte, hogy miért vonulunk fel folyton a szobámba, meg hogy mit fogunk csinálni? Erre én mindig azt mondtam hogy: "Tanulni, beszélgetni, megmutatni a rajzaimat... meg hasonlók!" Ez ezalatt a csókolózást értettem mindig, de ezt Apának nem kellett tudnia.
- Igen, meg hasonlók! - nevettem fel, és közelebb húzódtam hozzá.
Kb alig csókolózhattunk 5-10 másodpercet, amikor valaki köhintett párat.
- Köhöm...öhöm...
- Mi?? - fordultam hátra, és láttam hogy Jean már meg is jött. - Oh, szia Jean!
- Szia Zuka, Armin! - nevetett a fiú
