Hajnal

Szombat reggel. Ez az az időszak, ami normális esetben kimaradna az életünkből, mert átaludnánk az egészet. Aham... igen... mondjuk ha nem Levi Rivaille-jal lakik egy házban az ember. Ilyenkor ugyan is porszívó zúgásra lehet fel kelni. Levinek ugyan is a mániája, hogy szombat hajnalban kikel az ágyából, és neki áll takarítani. Igaz, hogy péntek este is takarít, így nem nagyon értem, hogy mit tud ilyenkor felporszívózni, de ez nem mintha nagyon érdekelné őt.
Morogva, a fejemre húztam a párnát, ami azzal járt, hogy ki kellett rántanom Armin feje alól.
 - Bhocssz... - morogtam
 - Neked is jó reggelt! - könyökölt fel álmosan mosolyogva a Szöszim - Ahogy hallom, Levi már fent van...
 - Sajnos! - ásítottam és a hátamra fordultam. - Annyira nincs kedvem fel kelni...
 - Hát, pedig muszáj lesz... - adott egy puszit, és kimászott a takaró alól.
Végszóra a bátyám kicsapta az ajtót, és (jó szokása szerint) egy fazekat ütött egy fakanállal.
 - Kelj fel! - állt meg felettem, és erősebben ütötte a rögtönzött dobfelszerelését.
Erre én csak morogtam valamit, é a fejemre húztam a takarót. Levi erre meg lerántotta azt a fejemről, és az éjjeliszekrényemen lévő pohár vizet a fejemre borította.
 - Anyád! - pattantam ki az ágyból.
 - Ugyan az, mint a tied. - válaszolt unottan, és kisétált a szobából.
Levetettem a vizes pólómat, és átrohantam a fürdőszobába. Egy gyors zuhany (ugyan is Neru dörömbölt az ajtónál), fel vettem egy fekete farmert és Armin egyik sötétkék pulcsiját. Levánszorogtam a lépcsőn, és lehuppantam Armin mellé, aki a homlokát a konyha asztalra borítva aludt.
 - Te... - böködtem meg - Ébresztő!
 - Hm...? - nézett fel rám hatalmas kék szemeivel.
 - Szerinted milyen idő van kint? - kivettem egy almát a gyümölcsös tálból, forgattam egy darabig, majd letettem.
 - Szerintem... ? - kinézett az ablakon - Esős.
 - Hm... - ráhajtottam a fejem Armin vállára. - Nem nézünk meg valami filmet?
 - Meg nézzünk? - nézett rám mosolyogva, mire én bólogattam. - Akkor nézzünk.
 - Nem néztek filmet. - jelentette ki Levi, és elvette előlem az almát, hogy megtörölje.
 - Mer? - néztünk rá értetlenül.
 - Mer megyünk el.
 - Ilyen esős időben?? - csodálkoztam.
 - Esős a fejed tokja! - vágta rá Levi.
 - Nézd meg! - mutatott ki az ablakon a Szöszke. - Teljesen be van borulva!
 - Ti sötéteeeek! - vágta magát homlokon a bátyám. - El sem hiszem hogy egyikőtök a rokonom! Nincs beborulva!! Csak még a Nap nem kelt fel!
Na... itt Arminnal úgy elkezdtünk röhögni.
 - És... te... - próbáltam kiejteni a szavakat - felkeltettél minket... nap kelte előtt??
 - Igen. - válaszolt Levi, mintha ez olyan természetes dolog lenne.
 - Ezt már megszokhattuk volna! - ásított Neru és átölelte hátulról Levit. Ő viszont csak hátra nézett Nerura, és halványan elmosolyodott.
 - Na, söpörjetek kifele! - parancsolt ránk nevetve Neru.
Mivel Arminnal jól tudtuk hogy a bátyám nem nagyon szeret mások előtt... hm... "Romantikázni" így minden vita nélkül, röhögve kivonultunk a nappaliba.
 - Te... sejted hogy hova akar minket Levi cipelni? - ültem le a kanapéra.
 - Nem... - Armin leült mellém és átölelte a derekamat. - Csak nem tisztítószert akar venni?
 - Nem hiszem! - nevettem fel, és a vállára hajtottam a fejem - Gondolkodjunk... hm... hányadika van ma?
 - Hm... - gondolkodott el - Azt hiszem 12-e... Mér?
 - Ma van a banda nap! - jutott eszembe.

Jean

 - Tényleg! - Armin az órájára pillantott - És Három óra múlva befognak esni a többiek...
 - És Levi nem ért volna rá minket hétkor felkelteni?? Bőven elég lett volna egy óra felöltözni, zuhanyozni, reggelizni meg hasonlók!
 - Meg hasonlók,! - nevetett fel Armin
Mindig mikor a "Meg hasonlók"-at használom, akkor mindkettőnknek a hm... hogy is mondjaaaam.... összebújás jut eszünkbe. De azért, mert régen, mikor még anyáék is itthon laktak, és átjött Armin Apa megkérdezte, hogy miért vonulunk fel folyton a szobámba, meg hogy mit fogunk csinálni? Erre én mindig azt mondtam hogy: "Tanulni, beszélgetni, megmutatni a rajzaimat... meg hasonlók!" Ez ezalatt a csókolózást értettem mindig, de ezt Apának nem kellett tudnia.
 - Igen, meg hasonlók! - nevettem fel, és közelebb húzódtam hozzá.
Kb alig csókolózhattunk 5-10 másodpercet, amikor valaki köhintett párat.
 - Köhöm...öhöm...
 - Mi?? - fordultam hátra, és láttam hogy Jean már meg is jött. - Oh, szia Jean!
 - Szia Zuka, Armin! - nevetett a fiú